3.Rész " Az elakadás Szélén"

Amint felértem a szobámba,rávetettem magam az ágyra és egy csomó minden kavargott a fejemben. Miért mondta azt Harry? 2 év után csak úgy a fejemhez vágja,hogy mit érez. Miért pont most mondta?Hisz eddig egy árva szót nem váltottunk egymással,most meg..De mért is érdekel engem,hogy miért mondta? Jamest szeretem és ez így is marad. Akik híres emberekké válnak,hirtelen megnő az önbizalmuk vagy mi? Az egójuk az biztos nagyobb lesz. Vajon igaz lehetett az amit mondott vagy csak egy újabb trófea kell neki a szekrényébe? Egy óra gondolkodás után eszembe jutott valami. Lehet,hogy ez az egész csak egy csapda. Végül is kitudja hány lány fordult már meg nála ezelőtt. Csak egy lennék én is a sok közül,ha bevettem volna a dumáját. Ezzel a szöveggel szokta elcsábítani a többi lányt is,akiket eddig lefektetett. De én nem vagyok olyan bolond. Biztos elmondaná a haverjainak,azokkal meg jót röhögnének rajtam a hátam mögött. Nem szerzem Meg nekik Ezt Az örömöt. Nem fogják azt mondani rám Mindig amikor Meglátnak,hogy " nézd már, azt a csajt is lefektette Harry. Szerencsétlen.Nem tudja mibe keveredett." Styles nem ismer engem eléggé. De elég volt belőle mára. Utána vettem egy forró fürdőt és lementem vacsorázni(hogyha a müzli annak számít). Lefekvés előtt megnéztem az " Így jártam anyátokkal"-t,ami szerintem az egyik legjobb sorozat a világon.És eltettem magam holnapra.

*Másnap reggel*

A telefonom pittyegésére ébredtem fel,SMS-t kaptam.Álmos Szemekkel megnyitottam az üzenetet,amit James írt: "Jó reggelt álomszuszék. Remélem jól aludtál.Én veled álmodtam,szóval nagyon jól.Van egy kis időm reggel,szóval engedd,hogy én vigyelek el a suliba. 8:40 re érted megyek.Kész legyél. Xoxo James.:*""Legalább nem kell gyalogoljak"-mondtam magamban. 8:30 volt,elaludtam.Ő legalább nem egy elkényeztetett híresség. Mire észbe kaptam " Úr isten,10 percem van elkészülni.Hogy a francba öltözzek fel ennyi idő alatt. 10 perc? Ugye most csak viccelsz velem.Oda rohantam a gardróbomhoz és szét néztem a cuccaim közt,hogy mit vehetnék fel.

Nem mondanám,hogy sok a választék. Be kéne már szereznem néhány új cuccot.De most nem tehetek Mást,ezek közül kell válasszak,ami most van.Normálisan kell kinézzek,hisz mit szólna James,ha egy szakadt csövesként lépnék ki az utcára vele. Bármikor előbukkanhat egy-egy fotós és akkor kész,azt hinnék,hogy James Maslow barátnője egy ágról szakadt.Nem Is merek belegondolni.Szerencsém van,hogy L.A.ben szinte mindig süt a nap és csak ritkán esik az eső.Nehéz lánynak lenni..mért nem lettem inkább fiú? Akkor talán az anyám is szeretett volna és nem dobott volna csak úgy el,mint egy rongyot. El kell felejtsem,mindörökre. Nézzük a dolog jó oldalát,a pasim mindjárt itt van és alig várom,hogy átölelhessem,megcsókolhassam. Olyan ő számomra,mint egy álom. Nem is lehetne jobb! Végül ennél a szerelésnél döntöttem,persze a jó öreg Converse cipő sem maradhatott el.

Felöltöztem,befontam a hajam és végszóra megszólalt James autójának dudája. Annyira siettem le a lépcsőn,hogy majdnem leestem,röhögtem volna. És amint kiléptem az ajtón,megláttam egy,nem is tudom minek nevezhetném. James úgy állt ott neki támaszkodva fekete BMW-jének,mint egy isten. Elállt a lélegzetem,nem tudtam megmozdulni,csak megdermedve álltam az ajtóban,mikor James oda jött hozzám.
-Jó reggelt,kicsim. Elbűvölően nézel ki.-mondta James,sexy mosollyal az arcán.
-Te sem panaszkodhatsz.-kacsintottam rá.
-Elég a dumából,csókolj meg.-és James egy hatalmas forró csókot nyomott ajkaimra,amitől már nem tudtam hol vagyok.
-Mondtam már,hogy baromi jól csókolsz?
-Nem még nem említetted.
-Eljött az ideje. Adj még egy csókot és indulhatunk.-szánk újra találkozott egymással. Illata vad és dögös volt. Fekete trikó és egy szaggatott farmer volt rajta,haja Pedig Csillogott A Zselétől.
Ez a srác teljesen megbabonázott. Végül beszálltunk a kocsiba és a suli felé vettük az irányt.Útközben zenét hallgattunk és annyit röhögtünk,hogy szinte már nem kaptam levegőt.
-Meg ne halj itt nekem,te lány.-mondta ijedten James.
-Hiányoznék?-néztem rá nagyra nyílt szemekkel. És válaszként,újra megcsókolt.
-Vigyááázz!
-Uhh..ez meredek volt.-törölte le kezével homlokát.
-Ha így folytatjuk együtt halunk meg.-mondtam nevetve.
-Benne vagyok!-kacsintott rám James
- Jó,megbeszéltük. De várjunk még ezzel egy ideig.-Odaértünk a suliba. Szálltam volna ki,de James gyorsabb volt és kinyitotta nekem az ajtót. Mikor kiszálltam,jó páran le sem vették a szemüket rólunk. Zavarba voltam,de nem érdekelt.
-Mi a francot bámulnak?-mintha még nem láttak volna.
-Nyugi cica,csak irigyek ránk.-mondta James nyugodt,lágy hangon.
-Becsöngettek. Most mennem kell. Délután elmegyünk valahova? Csinálhatnánk végre valamit kettesben.-kacsintottam rá,perverz vigyorral az arcomon.
-Nekem megfelel. Érted megyek 5re. Ott várlak.Szia.Szeretlek-Mondta,és búcsúzóul egy csókot nyomott ajkaimra. Teljesen belepirultam de nem bántam.
Amint indultam fel a lépcsőn,pár lány oda szaladt hozzám és azt mondták -Huhh..te Aztán Nagyon szerencsés Lány vagy. És hogy csókol? Milyen az illata?- szegezték rám kérdéseiket,amire rávágtam,hogy-Igen,Igen és Igen. Mennem kell,sziasztok.
Biosz órám következett ami a 4.en van. És mivel nem szeretek lépcsőzni a liftet választottam.Épp zárult volna be a lift ajtó,de egy kéz gyorsan megállította.
-Huhh..Majdnem elszaladt.Szép Jó Reggelt.Hányadikra mész?
-Te meg mit keresel itt?
-Neked is jó reggelt! Ide járok suliba,ha nem vetted volna még észre. És biosszal kezdek.
-De jó neked.
-Minden reggel ilyen morcos vagy?
-Csak amikor meglátlak.-morogtam rá,mire ő nem szólt semmit. Már a 3.on járt a lift,mikor hirtelen valami nagy csattanásra lettünk figyelmesek. Elakadt a lift. Ami azt jelentette,hogy bent ragadtam a liftben Harry Stylessal.
-Ez nem lehet igaz. Mért velem történik meg ez? Ajjj.. Elfogok Késni Az óráról.-Pánikba Estem És mérgemben belerúgtam a lift ajtóba.
- Elkésünk, Én is Itt vagyok.Mit parázol úgy,Mindjárt jönnek és kiszabadítanak minket. Addig is beszélgessünk.-javasolta Harry. Elkezdtem gyorsan nyomkodni a vészhívót,hátha valaki észreveszi vagy akármi. Elég volt nekem tegnap Harryből. Nem igaz,hogy még a liftbe is vele együtt szorulok be. Nem tudtam mit csinálni,leültem és vártam,hogy kiszabaduljak onnan. Betettem a füllhalgatót a fülembe,hogy addig se halljam Harryt. Felhúztam a térdem,körül fogtam és a fejem lehajtottam.
-Amúgy,kössz hogy tegnap az orromra csaptad az ajtót.
Hallottam,hogy magyaráz valamit,de nem hallottam mert The Rasmus-Lost and Lonely számét hallgattam és feltekertem maximumra a hangerőt.Mire Kirántotta a fülemből a fül hallgatót és azt mondta.:
-Figyelj már ide! Hozzád beszélek,ha észrevennéd.-mondta felemelt hangon Harry.
-Mi van,már itt se hagysz békén?-kérdeztem nyúzott hangon.
-Válaszolj a kérdésemre!-Látszott rajta,hogy már tényleg ideges volt.
- Mert olyan kedvem volt. Egy percet adtam,hogy elmondd mit akarsz,lejárt az idő és egy másodpercnél sem Többet akartam rád vesztegetni az időm. És nem hatnak meg a hazugságaid. Azt várod tőlem,hogy higgyem el? Akkor azt lesheted. Na szállj le rólam.
-Ekkora egy elkényeztetett libát. Csak az igazat mondtam,de már bánom,hogy azok a szavak elhagyták a számat,mert nem érdemled meg. Nem érdemelsz meg semmit,Jamest sem.- mondta mérgesen Harry,amit már nem tűrhettem tovább és lekevertem neki egy pofont.
-Még neked áll feljebb? Szerencséd van,hogy lány vagy..mert különben..vissza adtam volna.
- Akkor meg mire vársz? Tessék add vissza..,-tartottam neki az arcomat,de semmi.
- Nem mocskolom be veled a kezemet. Még ennyit sem ér.-mondta hümmögte Harold.Majdnem úgy volt,hogy adok neki még egyet,de vissza folytattam az akaratom..
- Nem kértem,hogy kísérj haza,nem kértem,hogy mondd el azokat a dolgokat. Nem akarok tőled semmit. Jobb ha ezentúl nem is szólunk egymáshoz. Köszönnünk sem kell.

-Egyet értek.-és befordult a lift egyik oldalába én meg a másikba és egymáshoz sem szóltunk,egészen addig amíg meg nem hallottuk,hogy valaki beszél a vész hívóból.
Mindketten megkönnyebbültünk mikor meg láttuk,hogy a karbantartó nyitja ki az ajtót. Vagy fél órán keresztül voltunk bent a liftben,amiből 20 percet síri csönd kísért végig.
Siettünk az órára és mikor beléptünk a terembe mindenki nagy figyelemmel tekintett ránk.
-Elnézést tanár úr a késésért. De én és Brittany bent ragadtunk a liftbe,mert az A Rakás Szerencsétlenség elakadt.
Mindenki hatalmas vigyorral a képén bámult minket,el sem tudták képzelni,hogy mi történhetett velünk a liftben. Biztos Mindnyájan Valami Rosszra Gondolhattak,hisz Lerít Az Arcukról A Perverz Tekintetük. De látták az arcunkon,hogy feszültek vagyunk,tehát már semmi rosszra nem gondoltak.
-Semmi gond,előfordul az ilyen.-Válaszolta Mr.Tay,a biosz tanár.-Foglaljátok el a helyeiteket.-Utasított minket a helyünkre.Leültünk és aznap egymáshoz sem szóltunk és még csak egymásra sem néztünk. Ma csak 5 órám volt így elvileg hamar végeztem a suliban. Utam haza felé vette Volna az irányt,de láttam amint a suli előtt ott vár valaki rám.Amint Megláttam Nagyon Megörültem.Arcomról Rögtön Eltűnt A Harag,a Feszültség És egy Boldog Mosoly került Az Arcomra.Nem más állt ott,mint....

~Köszönöm a több mint +400 látogatót. Annyit kérek,hogy Komizzatok minden rész alá,hogy tetszett-e és ha nem,mi volt benne a hiba,min kéne javítani,hisz akkor csak így tudok változtatni rajta. +Iratkozzatok fel! Pleasee~