Viszlát..

Sziasztok, olvasók.

Így a szünet utolsó napján elbúcsúzok tőletek, s e történettől.

 Nem gondoltam volna, hogy sikerül majd befejeznem a történetet ( nem ihlet hiánya miatt ), de örülök, hogy eljutottam a végére, hisz a blog már 1 éves, 1 éve működik, 1 éve tartott Brittany és Harry története, de ezúttal VÉGE.

 Nagyon köszönöm mindenkinek, aki olvasta és kommentelt a részek alá, plusz mind annak a 71 feliratkozónak, akik csatlakoztak a bloghoz.

 

Nem gondoltam volna, hogy valaha is írni fogok egy blogot, mert az elején még úgy gondoltam, hogy túl nagy felelősség, plusz idő pocsékolás blabla. De aztán buszozásaim során mindig születtek ötletek, s az úton megszületett egy Hollywood-i történet a fejemben, egy lányról, aki mindössze annyit szeretne, hogy híres legyen, s túlélje ezt a viharos életnek nevezett valamit.

 

Azt sem gondoltam volna, hogy több mint 70 ezer oldalmegjelenítés lesz majd, de mégis, és röviden: Nagyon köszönök mindent!

A blogger világtól még nem búcsúzok el teljesen ( sajnos ), mert megszületett egy teljesen más, elvont történet ötletem, amit már rég elkezdtem írni, s szeretném is majd publikálni. De aztán vége lesz.. örökre ( húú, de drámaian hangzik ). Majd hozok linket is róla, addig is, aki szeretne csatlakozzon a facebook csoporthoz ( az oldalsó menüben megtalálod ), és ezzel kapcsolatban kisebb információ morzsákat tudhat meg.

Nem tudom ti hogy gondoljátok, de én nekem tetszik ez a történet. Szerettem írni, alig vártam, hogy megírhassam az epizódokat, azonban az első évaddal határozottan nem vagyok megelégedve. Legszívesebben törölném a fenébe, de már nem fogom :'D 

Eleve úgy terveztem befejezni a történetet, ahogyan azt a direkt erre készített videóban van. Egy repülőn, Brittany eltűnik, s Harry nem tudja hogy lehetséges ez? Tele lett volna akció jelenettel. Már el is kezdtem írni, de mikor pár nappal később folytatni akartam, nem ment. Nem éreztem úgy, hogy meg tudom írni, pedig voltak ötleteim, de nem volt hozzá kedvem :/ Így egy egyszerű, romantikus, kissé nyálas befejezést szántam eme történetnek. Szerintem klassz lett (:

Utolsó sorban,

 Még egyszer köszönök mindent nektek, olvasók! (:

A blogon megismerkedtem közületek néhányotokkal, egyet kiemelnék, akit nagyon megkedveltem, s ezért hálás vagyok. :))

 A blognak hivatalosan is vége.

További sok sikert nektek,

Ölel,

Bubesz Maryette Grimes

 

" Nem fogjuk elfelejteni egymást, ugye? "